|
Körtét sivítoz a puha szél.
Almát kiabál a szőrös tél.
Bársonyként küzd, hogy megtalálja,
Aki küldött a nagyvilágra
ajándékokat... Több százezret.
A legtöbb talán elszelelhet.
Hiszen egy maradt meg: Ő maga.
A kietlen pusztának tava,
Ahol csodaladik hordozza
nevét. Lágyan begyémántozza
a Világegyetemet, mondván:
Mamácskám, bronzhajú tündérkirálylány... |