Körtét sivítoz a puha szél.

Almát kiabál a szőrös tél.

Bársonyként küzd, hogy megtalálja,

Aki küldött a nagyvilágra

ajándékokat... Több százezret.

A legtöbb talán elszelelhet.

Hiszen egy maradt meg: Ő maga.

A kietlen pusztának tava,

Ahol csodaladik hordozza

nevét.  Lágyan  begyémántozza

a Világegyetemet, mondván:

Mamácskám, bronzhajú tündérkirálylány...