Dicséret a fáknak

Nem csodálatosak hosszú növényeink, a fák?

Sírnak, ha gyanta csordul le róluk,

mikor kivágják őket

télen,

hogy tudnak melegíteni...

S van, hogy gyökerüket pusztítjuk alóluk...

Szél fésüli hajukat, akár az igazi fésű

az emberét.

A fák sokkal jobban

szeretik a Föld

álmokkal teli természetét,

lombjukat lefelé legyezi a szél.

A fenyőfák karácsonyonként

felveszik ékszereiket,

s mivel nincs gyökerük,

karácsonyi szeretettel táplálkoznak,

amíg itt vagyunk velük.

Egyszer szeretnék beszélgetni

egy fával, ha én is tündér lennék,

hogy találkozzak vele,

mindig korán kelnék.

A tündérek meghallják beszédüket.

Mi pedig leszedjük jóízű gyümölcsüket...