Rubinkő csillan, rőt rózsa az ég alján,

Talán tulipánok hada hajlik erre.

Nélkülözhetetlen hulló szárnyalásuk.

Szirmaik derűt áldanak kedvemre.

Midőn nézem, már tündérrepülést látok!

Felidézem a Teremtő nyugodt szelét,

amely régen, létrejövetelemkor

indította éltem borútlan kezdetét.