Ruff István Zalán:

Zekendesi igazmondók, hazugok

A magyar határon létezik egy titkos kapu, amin ez a felirat olvasható: MIRUR/PIL.

Aki nem hisz a kapu titkos csodatételében, az rajta keresztül egyértelműen a mögötte lévő szomszédos országba jut. Ám aki ismeri a varázslatot, az a kapun túl átrepül egy másik dimenzióban a Pliátusz bolygóra, annak Mirur földrészére, ott pedig egy elképzelhetetlen országba - az egykorvolt Pilóniába - azaz MAGÓCIÁBA érkezik!

Magóciában különös lények élnek!

Az államot az országhíres irányítja, aki egy kardfarkú medve. Élnek itt még pásztrik, majlorok, uligátorok, bulbutárok és szarvasmedvék, fűhátú medvék, leketelék és sztílók.

A pásztrik, majlorok, az uligátorok és a bulbutárok tojásokkal szaporodó gondolkodó hüllők. A szarvasmedvék arról híresek, hogy hajnaltól éjszakáig rossz a kedvük, ezért gyakran érzésváltoztató tablettákkal csillapítják szomorúságukat. A fűhátú medvék a leghiúbb magóciai állatok. Ha vidámak, akkor nem csupán fű, hanem színpompás virágok is nyílnak a hátukon. A leketelék Magócia politikusai. A sztílók pedig szőrgombócok, akik a legkevesebb értelemmel megáldott állatok. A majlorokról azt érdemes tudni, hogy illatos könyveket gyártanak.

Magócia legnépesebb települése Zekendes. Lakóit a XVI. században varázslat érte, ezért lakosságának egy része nappal mindig igazat mond, de éjjel állandóan hazudik! Másik részük sötétségben őszinte, de ha pirkad és világosodik az ég, akkor már nem azt mondják amit gondolnak...

Eleinte az eligazodásban ez nem okozott különösebb gondot, hiszen minden állat tudta, hogy nappal van, vagy éjjel. Ha valakinek igazmondási szokásait nem ismerték, akkor csak megkérdezték tőle:

- Létezel?

A válaszból pedig rögtön tudták, hogy éjszakai vagy nappali igazmondó-e az, akivel beszélgetnek. Az iskolában, a munkahelyeken és a bevásárláskor azonban egyre több gond kiváltó oka kezdett lenni ez a különös helyzet. A zekendesi állatok ugyanis mindent megtettek, hogy megváltozzon ez az állapot. A nappali hazudósok szándékosan az ellenkezőjét mondták annak, amit mondaniuk kellett volna, azért hogy megértsék őket. Csakhogy nem tett ám mindenki így, ezért ez összezavarta a rendet!

A pásztik, majlorok, leketelék és szarvasmedvék nappali igazmondók voltak a fűhátú medvékkel, uligátorokkal, bulbutárokkal és sztílókkal ellentétben.

Zekendes egyik oktatási intézményét a leghíresebb magócál író-költőről nevezték el Zserghenci Taberilla Általános Iskolának. Itt történt meg az a különös eset, amikor az egyik fűhátú medvebocs apukája becammogott az iskolába és összetalálkozott a gyereke majlortanárával, akinek lelkendezve mesélte:

­ Ó, kedves tanár úr! Tegnap mesélte a kisfiam, hogy ön milyen szörnyűséges, borzasztó és felettébb unalmas órát tartott neki!

­ Jól hallottam? Én... én tartok unalmas órákat? Az ön kisfia pedig neveletlen! Kibírhatatlan medvebocs! - vágta rá a majlortanár.

- Micsoda!? Ön tudja egyáltalán, hogy miket beszél itt össze-vissza? Különben is, honnan tudhatnám, hogy ezek az állítások most igazak, vagy hamisak!? - dörmögte hangosan a fűhátú medve.

Hasonlatos események történtek a kórházakban, boltokban, és orvosi rendelőkben is...

Megtörtént az is, hogy a végtelen viták közben beesteledett, vagy kihajnalodott, s közben a vélemények is megváltoztak.

Sajnos előfordult, hogy az állatok érzelmeinek sem mindig lehetett hinni...

Mindenki a napszakok váltakozását hibáztatta az összezavarodott állapotokért, és senki sem saját magát!

Úgy döntöttek, hogy elutaznak Illanópehelyre, az Égitest Hivatalba, ahol a Nap, a Hold és a csillagok mozgását, és fényét szabályozták. Az Égitest Hivatal egy vajkrém színű épület, amelynek ellipszis formájúak az ablakai, a tetején pedig görbe és átlátszó cserepek díszlenek.

Az intézmény tudósai már várták a zekendesi követeket. Az egyik pásztri a tanácskozáson ezzel az ötlettel állt elő:

- Elegem van a napszakokból! A Nap és a Hold váltakozásából! Biztos vagyok benne, hogy ez az oka mindennek! Tegyünk már valamit a Nappal és a Holddal!

Először a következő ötletek hangoztak el:

- Tüntessük el az égről mind a kettőt! - hangoskodtak az állatok.

- Hogyan kell eltávolítani az égboltról őket? - huhogta egy sztíló.

Felmerültek buta megoldások is, amire a professzorok csak a fejüket rázták...

Az egyik bulbutár megigazította a kékeszöld nyakkendőjét, és azt tanácsolta:

- Hozza le a Holdat a fűhátú medve, mert ő a legerősebb!

Valamelyik majlor így vélekedett:

- Grillezzük meg a Napot, és faljuk fel zöldségkörettel!

A tudósok tüstént felháborodtak. Egyikük így kiáltott:

- Én ekkora butaságokat még életemben nem hallottam!

A tanácskozáson a fűhátú medvének olykor-olykor elterelte a figyelmét egy érdekes csillag az égbolton.

Ám a professzor így folytatta:

- Valóban eltávolítható Zekendes felett a Nap és a Hold az égről... A Napra erős papucssugarakat kell bocsájtani... A Holdat pedig egy korpuszkuláris ernyőfelhő segítségével lehet eltakarni!

Az állatok tapsoltak, fütyültek és örvendeztek egészen addig, amíg a tudós újra meg nem szólalt:

- Ám nagy ára és következménye van az efféle tevékenységeknek!

Ekkor az állatok befejezték az örvendezést, és némán figyeltek. A professzor tovább magyarázott:

- Ezek az intézkedések örök szürkeséget borítanak majd a városotokra! Zekendes lakossága pedig mindörökre vagy igazmondó, vagy szüntelenül és véglegesen hazug marad. Így nem lesz több félreértés!

Az állatok nem is gondoltak arra, hogy szürkeség boríthatja be városukat, és talán ez még rosszabb és rettenetesebb varázslattá válhat, mint ami eddig bonyolította az életüket.

Idegességében és zavarodottságában volt aki az orrát dörzsölte, volt aki a haját tekergette, a szarvasmedve pedig türelmetlenül mozgatta a lábujjait a viseletes cipőiben...

A hiú fűhátú medve így bömbölt:

- Hogyan nő majd virág a hátamon a szürkeségben!?

- Ha nem lesz fény, nekem semmilyen kedvem nem lesz! Nem akarok még több érzésváltoztató tablettát bevenni! - méltatlankodott a szarvasmedve.

Az uligátor szintén megrökönyödött:

- Nem láthatom majd a feleségem szép sárgaréz haját a napfényben csillogni!?

A majlor elkeseredetten állapította meg:

- Ha nem nyílnak már a boszákfüvek, irídiumvirágok, ciklámenpirkadók, akkor miből gyárthatok majd illatos könyveket?

Az állatok abban is egyetértettek, hogy sajnálatos lenne, ha mindenkinek esetleg ezután hazudnia kellene. A professzor azt állította, hogy ő más megoldást nem tud kitalálni.

- Mit csináljunk? Ha tétlenül hazamegyünk, ugyanaz folytatódik, ami eddig volt! - tette hozzá egy barna leketele.

- De ha a tudós javaslatát hajtjuk végre, akkor pedig... - harapta el a szót a majlor.

- Én örök szürkeséget nem szeretnék! - aggódott nyafogva a szarvasmedve.

Ekkor a sztíló egy nagyot sóhajtott:

- Pedig már milyen jól megbeszéltük és elterveztük a dolgokat!

A pásztri ennek a mondatnak az egyik szavára különösen felfigyelt, és egyre hangosabban ismételte:

- Megbeszéltük... Megbeszéltük? Megbeszéltük!!!

Egyik állat sem értette, hogy miért lett oly lelkes a pásztri, aki izgatottan integetett a szárnyaival és dobolt a lábaival.

- Hát még mindig nem értitek? Senki sem hazudott a tanácskozáson! Mindannyian igazat mondtatok! Nem határoztak meg a napszakok semmit! Valamennyien tiszta lélekkel mondtátok el, hogy miért nem szeretnétek szürkeséget!

Hirtelen mindenkinek fény gyúlt a fejében, és rájött arra, hogy milyen jól megértették egymást.

Az uligátor - aki egyébként nappal korábban mindig hazudott - ünnepélyesen így szónokolt:

-   Kedves Zekendesiek! Úgy gondolom, a varázslatot nekünk magunknak most sikerült akarat- és lélekerővel feloldani! Ha hazaértünk, kihirdetjük Zekendes-szerte, hogy mindegy éjszaka van-e, vagy nappal, mert már mindenki szíve szerint, szabadon beszélhet!

Az állatok most háromszor jobban örvendeztek, mint amikor azt tudták meg, hogy hogyan szüntethető meg a Nap és a Hold fénye.

Elköszöntek a professzoroktól az Égitest Hivatalban, és kimondhatatlanul boldogan indultak haza Zekendesre.

Később az egész város örömteli volt...

Rádöbbentek arra, hogy lelküknek olyan ereje van, amely a legádázabb szabályokat is képes átformálni!

Az állatok látták és érezték, hogy az igazi varázslat a szívünkből, érzelmeinkből jön, és nem pedig csupán külső erők határozzák meg az életünket...

2014. április

Díj:

[vissza]