Vud az Állatok Szállodájában

Egyszer a kecske meg akart szökni. Amikor senki sem látta, odament a kapuhoz, és átugrotta. Nyomban az utcán találta magát. Tovább indult, és egy útkereszteződésnél találta magát. Elindult a rét, majd az erdő felé. Az erdő legsötétebb pontján volt egy szálloda. Az ajtó fölött kivilágítva ez állt:  "Állatok Szállodája".

A szarvas volt a portás. Vud, a kecske nemsokára megérkezett. Ekkor már az udvarban észrevették, hogy eltűnt. Elhatározták az állatok, hogy elindulnak megkeresni. Lábnyomokat láttak meg, melyek az erdő felé vezettek... Hamarosan odaérkeztek az Állatok Szállodájához.

A kecske előző este itt aludt. Minden szoba felett virágjelek álltak. Minden szobában más-más virágillat volt. Ahol Vud aludt, ott orgona illat lebegett. Ő kapta az orgonaszobát.

Megérkeztek a szállodához az udvari állatok. Ők a tulipános szobát vették ki, mert Hellornak, a kakasnak ez volt a kedvenc virágja. A folyosón megláttak egy majmot. Folyton hapcizott, ezért ő lett a Hapcimajom. Amikor köszönt, ezt mondta:

Ekkor az állatok azt hitték, hogy csak tüsszentett, és azt mondták neki:

Hapcimajom megkérdezte, vajon mi járatban vannak erre?

Vutor, a kutya elmesélte, hogy a kecskét keresik. A majom így szólt:

Bekopogtak. A kecske kinyitotta az ajtót, és meglátta a többi állatot.

Erre a malac így röfögött:

Ennek már a kecske sem tudott ellenállni. Már szinte érezte, ahogy a káposztás palacsinta az orra felé illatozik.