Ruff István Zalán:

Tortella, a kövér királykisasszony

Hol volt, hol nem volt... volt egyszer egy tulipántetejű palota. Ott lakott a király és leánya, Tortella.

A királylány annyiban különbözött a többi királykisasszonytól, hogy meglehetősen kövér volt.

Tortella reggelente soronként felpróbálta a fidres-fodros selyemruháit. Sajnos annyira kövér volt, hogy az egyikről a csipkék szakadtak ki, a másikról a gombok pattantak le, vagy egyszerűen csak szétrepedtek a drága ruhaköltemények...

Tortella királykisasszony szeretett volna már férjhez menni. Voltak kérői, de mikor a daliás vitézek meglátták, hogy milyen kövér, akkor mind elmenekültek.

Tortella nagyon bánatos volt ezért. Elhatározta, hogy megpróbál lefogyni. Reggelente körbefutotta a tulipántetejű palotát. Délelőtt balett órára járt. Délután hasizomgyakorlatokat végzett. Estére láthatóan elfáradt... De hiába sportolt, mert a nagy fáradtságban éhes is lett... és besomfordált a konyhába. Elkezdett nyalánkságok után kutatni! Amikor senki sem látta, akkor evett csokoládét, tortellinit, somlói galuskát, mogyorótortával... S hozzájuk édes kakaót ivott.

Ezért aztán ugyanolyan kövér és bánatos maradt. Az öreg király látta, hogy milyen szomorú a lánya. Elvitette a tulipántetejű palotából a tükröket és a mérlegeket.

Tortella így sóhajtozott:

- Bárcsak le tudnék fogyni! Amíg ilyen kövér vagyok, kérőm sem lesz! Kinek kell egy ilyen túlsúlyos menyasszony?

Teltek-múltak a  hetek. Tortella esténként bánatában kiment az erkélyre. Lenézett a lombos fákra, és verseket kezdett írni. Egyik este különösen szép volt a naplemente. Tortella az erkélyről nézte most is a tájat, és gyönyörködésében ezt írta:

Hosszúak és hűvösek az esték,

Beborítja őket az égi festék.

Meleg színek, hideg színek,

egybeboruló színes ívek...

Tulipános paplan az ég,

Sűrűn suhog a lila lég.

Hirtelen csavargó szél kerekedett. Felkapta a papírt, amire Tortella a verset írta. Egyszer csak már a királykisasszony nem látta, olyan messzire repítette el.

Tortellának tovább teltek szomorú napjai. A szél a papírt egy rétre vitte el. Ott megtalálta egy királyfi, aki éppen madarakat etetett. A királyfi ekképpen csodálkozott:

- Nahát! Vajon ez meg milyen papír lehet?

Felemelte és elolvasta. Azon gondolkozott, ki írhatta ezt a csodálatos verset.

- Aki ilyen verset tud írni, az igen szeretetreméltó, kedves lelkű teremtés lehet!

 Az egyik rigó így csicsergett:

- Én bizony szoktam látni, hogy a szomszéd királylány esténként mindig verseket ír! Néhány nappal ezelőtt az erősen fúvó szél hozhatta ide ezt a papírt!

A királyfi tüstént beleszeretett és megkedvelte Tortellát, pedig még nem is látta őt. Elhatározta, hogy megkeresi, és visszaviszi a költeményt. Rögtön gyalog elindult. Amikor meglátta Tortellát, így szólt:

- Kedves királykisasszony! Visszahoztam a verset amit madáretetés közben találtam. Biztosan nagyon jólelkű vagy, mert szereted a természetet! Én már sok szép királykisasszonnyal találkoztam. De az egyik buta volt, a másik gőgös, a harmadik elkergette a gerléket! Nekem bizony ilyen királykisasszonyok nem kellenek! Csak te kellesz nekem! Hozzám jössz feleségül?

Tortella nagyon meglepődött, és boldog lett.

- Igen! Feleségül megyek hozzád! De... sajnos ennél soványabb már nem leszek.

A királyfi így szólt:

- Nekem nem kell sovány királykisasszony! Te így is szép vagy. Aranyhajad van. Csillogó a szemed. Pipacskelyhű az ajkad, hamvas a bőröd! De mégis a legfontosabb, hogy gazdag a lelked.

A királykisasszony rögtön beleszeretett a királyfiba, aki olyannak mondta el őt, mint más még soha.

A palotába visszahozatták a tükröket és a mérlegeket. Virágszirmos esküvőt tartottak. Tortella csipkés menyasszonyi ruhában ékeskedett. Ezzel a ruhával viszont semmi súlyos baj nem történt! Nem repedt el. Nem pattantak le róla a gombok. Nem szakadtak le a felvarrt csipkék. Mert az a menyasszonyi ruha, a boldogság ruhája volt!

Csak azokról a ruhákról pattannak le a gombok, amelyeket boldogtalanul veszünk fel...

Tortella és a királyfi vidámságosan éltek. Ezután együtt jártak balett órákra, hogy egészségesen éljenek.

2010. február 23.

Díj:

2011. szeptember 10., V. Országos Mesefesztivál - "különdíj"

[vissza]