Saslajtisz és a szerelem...

Réges-régen, az erdő közelében állt egy palota. Az udvarhölgy a királyt akarta hívni, az aznapi gyűlésre. Egyszer csak  odaérkezett a királykisasszony, akit Koronás Barillának hívtak.

Így szólt:

- Királyapám már készülődik!

A király minden gyűlés előtt orgona illatú szappannal mosta meg a szakállát. Volt még néhány fontos dolga mindenkinek, amíg a gyűlés el nem kezdődött. Az udvarhölgy pedig egy meglepetéssel készült királylánynak. Azt fabrikálta ki a fejében, hogy majd a királyi gyűlésen fogja megmutatni neki.

Barilla a vadász vezetésével az erdőbe ment sétálni. Egyszer csak az egyik málnabokorból kirepült egy tündér. A tündér így szólt a királykisasszonyhoz:

- Ma én is elmegyek a gyűlésre! Jó dolgokat fogok tanácsolni!

A királylánynak és a vadásznak tetszett az ötlet.

Ezalatt a palotában Saslajtisz, a szakács épp kalácsot készített. Minden gyűlésen ilyet ettek.

Mindenki összegyűlt a trónteremben  délután egy órára. Utoljára a király érkezett meg, és kihirdette, hogy aznap a palota védelméről fognak tanácskozni. Ám ekkor a tündér a japán rózsavirág színű selyemruhájában megszólalt:

- Felséges királyom, azt tanácsolom, hogy ma inkább arról beszéljünk, hogy ki legyen kegyelmed lányának a férje!

A király felhúzta a szemöldökét, és így szólt:

- Tetszik a javaslatod, már bizony ideje erről beszélnünk! Nem is olyan lényeges a palota védelme, hiszen most nem is fenyeget minket ellenség!

Barilla is mondott valamit:

- Én Saslajtiszba vagyok szerelmes!

A király most meg összehúzta a szemöldökét...és így dünnyögött:

- Nem lehet egy királylány a szakácsába szerelmes! Az én lányomnak királyfihoz kell hozzámennie!

- De hiszen senki sem tud olyan finomakat főzni, mint ő! A kedvencedet is ő készíti el a legízletesebbre! - felelte Barilla.

- Valóban nagyon finom ízeket érzek, amikor a szarvasgombás palacsintámat majszolom. - vallotta be a király.

- Ha nem is akarod, én akkor is Saslajtisz felesége leszek! - válaszolta a királykisasszony.

A tündér ezalatt kiment a konyhába, hogy szóljon Saslajtisznak, hogy jöjjön a király elébe. Saslajtisz éppen a serpenyőket tisztította. Csupa zsír volt a keze és a szakácsköténye is.

- Szaladj gyorsan a trónterembe! Barilla királykisasszony szerelmes beléd!

Ekkor a szakács úgy eldobta a serpenyőjét, hogy az a plafonra ragadt... Mindent otthagyott a konyhában. Még a csapot is nyitva felejtette, úgy rohant a trónterembe.

A király és a lánya egymás mellet ültek. Saslajtisz így szólt hozzájuk:

- Bizony nekem is nagyon tetszik Barilla királykisasszony!

Ekkor Saslajtisz  tisztelettudóan, de kedvesen rá is mosolygott Barillára.

Amíg a király a bajsza alatt majszolta a kalácsot, addig Saslajtisz gyorsan elmesélte a következőket:

- Egyszer egy tóparton jártam, ahol véletlenül ráléptem a békavár tetejére. Sajnos beszakadt. Ebben a várban lakott a Békabanya. Olyan haragos lett, hogy elátkozott. Valaha én királyfi voltam. Büntetésből addig kellett szakácskodnaom, amíg egy királyleány belém nem szeret!

Az öreg király lábait és kezeit emelgetve örvendezett! A királykisasszony odament Saslajtiszhoz, és megszeretgette őt. Még az sem érdekelte, hogy zsíros lett a selyemruhája.

A trónteremben mindenki nagyon boldog volt. Saslajtisz letépte magáról a szakácsruhát, ami alatt csudás színekben pompázott királyfiruhája. Az udvarhölgy odaadta az ajándékot Barillának. A királykisasszony kinyitotta a dobozt.

- De hiszen ez egy hóvirágos babaruha!

Az udvarhölgy csak nevetett...

Ezentúl az udvari bolond főzött. Csupa bolondos étel volt az esküvőn.

Ettek ketchupos  húslevest, rántottatortát, uborkafőzeléket... A királynak legjobban az erőspaprikás puding ízlett. Ezentúl ez lett a kedvenc étele.

Az esküvőn dalokat énekeltek, és sokat ettek. Saslajtisz ezentúl csak a feleségének volt hajlandó főzni. Azért igen változatosan ettek...

Nemsokára kisbabájuk született, akire épp ráillett a hóvirágos babaruha!

Ha nem hiszed, kukkants  be a palotába!

2009. szeptember