Holdviola megmenti az erdőt

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király. A hegyekben volt a palotája. Ezt a palotát csodálatos erdő vette körül. Sűrű bükkerdő. Minden fán más fajta madár csicsergett. A szépséges tisztásokon erdei virágok nyíltak, katicabogarak, bodobácsok és rózsabogarak mászkáltak a füvön... A macik, nyuszik, és az őzikék is ellátogattak a tisztásokra, amíg a fák madarai egymással beszélgettek.

A legzöldebb tisztás szélén állt Erdőapó kunyhója. Volt neki egy szép, szőke hajú lánya, akit a kellemes illatú, világoslila virágról, az erdei holdvioláról nevezett  el. Holdviola nem csak szép volt, hanem kedves is. Az erdőben lakó összes aranyos állatkának segített, ha bajba kerültek. Mindegyik állat tudta a telefonszámát, és ha valamelyikük a király csapdájába esett, vagy egyik testrészét egy tüskés bokor összeszurkálta, esetleg elveszett a kicsinye, akkor felhívta Holdviolát. Ő mindig segített nekik.

A palotában lakó király buta király volt. Országának összes szemetét  a bükkerdőbe hordatta. Óriási teherautókkal vitték a szemetet a tisztásokra. Vegyszereket, műanyagpalackokat, üvegeket, háztartási hulladékot, és tönkrement dolgokat is vittek ezeken az autókon, majd ömlesztve leborították. A szép tisztások lassan szemétteleppé változtak...

Holdviola szomorúságában sírni kezdett, mert már nem  illatoztak kedvenc sárga virágai. Nem nyíltak már magyar zergevirágok, sem sugárkankalinok. Elhervadtak a tavaszi héricsek, lehajtották fejüket a leánykökörcsinek.

Holdviola nagyon haragos lett. Az állatok is felkeresték őt, és elmondták, hogy milyen pusztítás történt az erdőben. A szeméthegyek mellett elefántcsont-fekete levelű hulladékfák kezdek el nőni. Az ágaikon lomok és szemetek lógtak... A hegyi patakok vizéből már nem lehetett inni, mert az összes vegyszer sötétbarnán habzott bennük.

Holdviola megkérdezte Erdőapót, hogy hogyan segíthetne az erdőn. Erdőapó  efféleképpen válaszolt:

- Menj el a palotába, és beszélj a királlyal! Az ő parancsára történik a szemetelés!

Holdviola egy halott kis kékcinkét vitt  a két tenyerébe a királynak, hogy bebizonyítsa, hogy mekkora baj van.

A király elé állt, és így beszélt:

- Az erdőben minden nap nagyobb baj van! Néma az erdő, meghalnak a madarak!

Kinyitotta tenyerét, és megmutatta a halott cinegét. Aztán így folytatta:

- Hulladékfák nőnek, mindenhová szétterjed a méreg, az édesvizű patak íze elszállt! Hordasd el király a szemetet egy szeméttelepre, mert az erdő tisztásai nem azok!

Ott ült a királyfi is a király mellett, akit Harminnak hívtak. Neki nagyon megtetszett a bátor, kedves és szép Holviola... A királyfi nem tudott arról, hogy az apja az erdőben szóratja szerte-széjjel az ország szemetét.

Holdviola a fülébe súgta  a királyfinak:

- Gyere el velem! Megmutatom, hogy milyen szomorú az erdő szelleme!

A király nagyon szégyellte magát. Harmin körbejárta az erdőt Holdviolával, aki megmutatta neki a nagy pusztítást. Harmin beleszeretett Holdviolába. A lánynak is megtetszett a királyfi. Harmin visszament a királyhoz, és megmondta neki, hogy feleségül veszi Holdviolát. Elmesélte azt is, hogy mit látott az erdőben. Végül így szólt hozzá:

- Légy szíves takarítasd ki az erdőt! Nem énekelnek a madarak! Nem nyílnak a virágok! A patak vize mérgező! Holdviola addig nem jön hozzám feleségül, amíg nem csicseregnek újra a madarak!

A király parancsot adott, és áthordatta a szemetet a hulladéktelepre. Harmin, a királyfi minden nap kisétált a bükkerdőbe, és figyelte, hogyan lesz egyre boldogabb az erdő szelleme. Eltűnt a sok szemét. Újra csicseregtek a madarak. Harmin feleségül vette Holdviolát. A lány figyelmeztette, hogy nem szabad védett virágokból esküvői csokrot szedni! A kezében helyette szép, színes falevelekből készített csokrot tartott.

Az öreg király bocsánatot kért az erdői állataitól, és beiratkozott egy természetvédelmi iskolába, hogy nehogy mégegyszer eszébe jusson szemetelni.

Az erdőben tartották az esküvőt. Az állatok örömükben táncra perdültek. A madarak énekeltek, s az ég felé meresztették fejüket a leánykökörcsinek... Kivirítottak az erdei szellőrózsák, zsongtak a bogarak.

Erdőapó is megnyugodott, hogy többé nem lesz szemetes az erdő.

Holdviola és Harmin nagyon boldogok voltak, és erdei forrásvízzel koccintottak.

Később, amikor megszületett a gyermekük, akkor neki is megtanították, hogy védeni kell a természetet.

Hiszen aki szereti az állatokat és a növényeket, az rossz ember nem lehet...

2009. augusztus 17.