A Világgyümölcsei fa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mókus, akit Mókus Julinak hívtak. Egyszer eszébe jutott, hogy valami különleges növény kellene a földbe.

Arra jött Szurdancs, a sündisznó.

- Min gondolkozol? - kérdezte a mókustól.

- Érdekes növényt szeretnék látni a Földön.

- Segíthetek? - kérdezte Szurdancs.

- Igen, persze! - felete a mókus.

Mókus Julinak eszébe jutott valami.

- Valamilyen különleges fa kéne!

A sündisznó így szólt:

- A termése legyen a különleges!

Ekkor a mókusnak már eszébe is jutott a megoldás:

- Olyan fa lenne jó, amin az összes létező gyümölcs egyszerre megterem!

Meghívták Nyuszkót, a nyuszit, hogy segítsen nekik. Szurdancs kertjében állt egy olyan almafa, amelyen a legpirosabb almák teremtek. Nyuszkó azt találta ki, hogy együtt készítsenek varázsfőzetet. Ezzel kell majd bekenegetni a fa ágait, és akkor nem csak almák fognak rajta teremni.

Neki is láttak. Íme, a recept:

Egy nagy fazékba gyümölcsöket raktak. Szurdancs hozott almát, körtét, szilvát és epret. Dinnyét is akart, de eszébe jutott, hogy az olyan nehéz gyümölcs, hogy letörnének a fa ágai alatta.

Mókus Juli málnát, szedret, barackot és cseresznyét hozott a fazékba főni.

Nyuszkó pedig meggyet, mandarint, banánt és szőlőt dobált bele.

A tűzön ott frotyogott a gyümölcsös varázsfőzet. A főzés végén, amikor kihűlt, arany virágport szórtak bele, aztán egy bűvös fakanállal legalább még háromszor meg kellett keverni. Ezután kimentek a kertbe, ahová kivitték a varázsfőzetet.

Szurdancs értett a legjobban ahhoz, ami épp most következett, azaz, hogy hogyan kell rákenni az almafa ágaira a varázsfőzetet.

Éjfélkor, amikor senki sem látta – még a vadászó rókák, és baglyok sem – kimentek a kertbe. A fa ágaira locsolták a varázsfőzetet. Utána visszamentek aludni a házaikba mindhárman.

Eljött a reggel. Mindenki felkelt, és szaladt Szurdancs udvarába. Ott állt az almafa, de az ágain nem csak almák voltak, hanem érett eprek, sárga banánok, bordó és kék szőlőfürtök. Mindenféle gyümölcsök, amiket együtt hoztak a főzetbe, azok mind ott ringatóztak!

Mindenki csodálkozott. Körbetáncolták a fát.

- Mi legyen ennek a fának a neve? – kérdezte Mókus Juli.

- Világgyümölcsei fa! – válaszolta Nyuszkó.

Ám ekkor valami ovális, barna dolgot pillantottak meg a fán.

- Nini! Az meg mi lehet? – kérdezte Szurdancs.

- De hiszen ez egy mogyoró! – kiáltott fel Mókus Juli.

Nyuszkó nagyon okos volt, de még ő se tudta, hogy miképpen kerülhetett a fára a mogyoró, hiszen az nem is gyümölcs.

Mókus Julinak eszébe jutott, hogy tavasszal elrakott magának télire egy mogyorót a tűzhely feletti polcra...

- Biztosan észrevétlenül belepotyogott!- kiáltotta Nyuszkó.

Ezen aztán nagyot nevettek.

Mindenki azokat a gyümölcsöket szedte le a fáról, amilyeneket a varázsfőzetbe hozott. Éhesek nem maradtak, mert megették a sok finom érett gyümölcsöt reggelire az állatok.

Nagy kár, hogy nekünk nincs ilyen csodálatos fa a kertünkben.