RIZ-Állati utazás a vonaton

RUFF ISTVÁN ZALÁN
MESÉK

Ruff István Zalán:

Állati utazás a vonaton

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer vonat, amelyen állatok utaztak. A vonatot a zsiráf vezette. A zsiráfnak túl hosszú volt a nyaka, ezért a vonat tetejét ki kellett vágni.

Nagyon biztonságosan vezetett, mert a hosszú nyaka miatt messzire ellátott.

A vonat oldalán türkizkék betűkkel ez állt: MAGÓCIA

Oda indultak az állatok. A vonaton utazott a menyét, aki nagyon rendetlen volt a hosszú út alatt. Krémtúrót evett, és azt mondta:

- Oda dobom a krémtúró dobozát, ahová akarom!

A menyét mellett a gorilla ült.

- Szégyellheted magadat, hogy szét akarod dobálni a szemetet! Nem tudod, hogy a vonaton tilos szemetelni?

- Nem igaz, mert nekem mindent lehet! - nevetgélt a menyét.

A gorilla már felemelte a hangját. Ekkor a menyét félni kezdett tőle. Ott ült a pávián, a vaddisznó, a bagoly, a nyuszi, és egy szarvasbika is.

Egyszercsak megjelent a kalauz, aki egy szibériai tigris volt. Ellenőrizte a jegyeket. Amikor a vaddisznóhoz ért, akkor látta, hogy valamilyen sárga-rózsaszín folyadék folyik a táskájából. Mindenki észrevette, és ekkor a vaddisznó elmesélte, hogy az állomáson két gombóc fagylaltot vett. Málnát és vaníliát.

A nyuszi megkérdezte, hogy miért rakta a táskájába.

- Nekem nem szabad hideget ennem, dr. Pirosfenekű Majom, az orvosom megtiltotta! - röfögött a vaddisznó.

A bagoly is megszólalt:

- Hu, hu-hu! Jobb lett volna, ha az állomáson megeszed!

Ekkor a kalauz, a szibériai tigris így szólt:

- Kérem a jegyeket!

A nyuszi félt a kalauztól. Azt hitte, meg akarja őt enni. Az ülés alá bújt. De a füle kilátszódott.

A kalauz mély, morgós hangon ezt mondta:

- Nyugodtan kijöhetsz. Miért félsz, talán nincs jegyed?

A nyuszi előbújt.

- Azt hittem, meg akarsz enni...

- Nem akarlak megenni, csak a jegyeket ellenőrzöm. - mondta a tigris.

A vaddisznó mindent felfalt a táskájából. egész úton röfögött és csámcsogott. Hagymát és kolbászt ebédelt.

- Nem illik a vonaton hagymát enni! Befogott orral kell utaznunk! - mondta a pávián.

- De hát én olyan éhes vagyok egy kis hagymára! - röfögte a vaddisznó.

- Egyél inkább banánt!

- Azt én nem szeretem. Különben is, már felfaltam az összes hagymát. - válaszolta a vaddisznó.

A szarvasbika elaludt a vonaton. Hangosan horkolt. Csak akkor ébredt fel, amikor valaki ráakasztotta a szatyrait az agancsaira...

- Magóciai Pályaudvar következik! - mondta be a mozdonyvezető.

Az állatok már az ablakból meglátták a magóciai barátaikat, akik az állomáson ott álltak és integettek. A vonat megállt. Minden állat leszállt róla. Odamentek a barátaikhoz.

Nagyon elfáradtak, és már éhesek is voltak. A vasútállomáson volt egy étterem, ahol magóciai ételeket lehetett enni. Még a szalvéta is vonatos volt. A tigris és a zsiráf bementek az étterembe. Ketten ettek egy magóciai vonatos tálat.

Ha éhesek maradtak volna, az én mesém is tovább tartott volna...

2009. május 21.

Díj:

2009. VOKE Vasutas Művelődési Ház-MÁV ZRt. által meghirdetett országos meseíró pályázat. Ifjúsági kategória (18 év alatti) III. helyezett.

[vissza]

FELHÍVÁS