RUFF ISTVÁN ZALÁN
MESÉK

Ruff István Zalán

 

Ruff István Zalán:

A titokzatos pásztri hazatalál

(Monda I. Pimola korából)

 

A nagyon régi időkben, amikor még Pilóniában a phárkészek népének vezetője, I. Pimola chiron uralkodott, birodalma szemben állt a hatalmas Klúz Birodalom fejével, Kimpszen vezérrel. A chiron az akkori idők legelőkelőbb tisztsége volt, az egyes tartományok vezetője.

Egyszer I. Pimola arról értesült, hogy Kimpszen vezér és népe el akarják foglalni a phárkészek csodálatos vadnövénykertjeit! I. Pimola nagyon félt, mert Kimpszen vezér egyre önteltebbé vált, ezért a hír hallatára így rendelkezett:

"Mostan pedig azt határozom, kéretik új vadnövénykerteket létrehozni gyönyörű birodalmunkban, s azokat ápolni, hogy mindannyiunk megelégedésére teremjenek!"

A vadnövénykertekben található termések mindegyikében ott rejlik egy plazma halmazállapotú anyag, amelyből különböző varázsszerek készülnek! Így például ÉRZÉSVÁLTOZTATÓ TABLETTÁK, vagy ÖTLETHOZÓ FOLYADÉKOK, JÓÁLOMHOZÓ MÁGNESEK, és SZORGALOMFEJLESZTŐ OLDÓSZEREK.

Ezeket a csodálatos termékeket a szürke hétköznapokon is szokták használni. Az érzésváltoztató tabletták legjobb felhasználói a szarvasmedvék, mert őket nagyon könnyen meg lehet bántani... Ekkor egy tűzpiros tablettát kell bekapniuk. Az ötlethozó folyadékokat azok isszák, akiknek ihletre van szükségük. Gyakran kerülnek ilyen helyzetbe a bulbutárok. Ők lila, sárga, vagy görögdinnyebél színű élőlények, akiknek kettő vagy három púp van a hátukon. Hetente háromszor sajátos stílusú épületeket szoktak tervezni. A jóálomhozó mágnest a kardfarkú medvék hasznosítják a legtöbbet, mivel ők a chironok, azaz a vezetők jobbkezei. Előre megálmodják, hogy milyen intézkedéseket kell hozni! A szorgalomfejlesztő oldószer a propelleres pásztrik nagy segítsége. Minél nagyobb kedvük van a munkájukhoz, vagy a tananyaghoz, annál jobban tudnak repülni is! I. Pimola szintén ezen élőlények csoportjába tartozott.

A Klúz Birodalom fejének, Kimpszen vezérnek is sok nyugtalan pillanata volt. Élt az udvarában egy furcsa élőlény, akit Umbreánnak hívtak és kincstárnoki tisztséget töltött be. Utálta a pásztrikat, mindig szidalmazta őket! Lekicsinylően beszélt róluk, még a leghatalmasabb pásztriról, I. Pimoláról is! Irigy volt kitűnő gyorsaságukra, mert neki nem volt szárnya!

Kimpszen vezér egyszer ekképpen szólt hozzá:

- Van nekem egy lombikom, melyben olyan gyűrűsférgek élnek, amelyekkel meg lehetne mérgezni az ellenség vadnövénykertjeit! Nekünk sajnos nincsenek ilyen varázsszereink! Bezzeg az ő vidékeiken megteremnek a különleges erővel bíró növényeik!

Azzal egy kopott papirost nyújtott oda Umbreánnak.

- Tessék! Ezen a térképen behúzott átlójú négyzetekkel jelöltem azokat a helyeket Pilónia területén, ahol az értékes fák és gyógynövények megteremnek. Te, aki ennyire irigy vagy a pásztrikra, akárcsak én, menj el, és hints el néhány gyűrűsférget a kertjeikben! Hosszú ideig mérgezik majd a földjeiket! Ez a fajta meglehetősen gyorsan szaporodik! Kilenc nap múlva nem lesz nekik érzésváltoztató tablettájuk, meg ötlethozó folyadékuk, sőt jóálomhozó mágneseik és szorgalomfejlesztő oldószereik sem! - mondta kárörvendően Kimpszen vezér.

- De hiszen minden phárkész ismeri, ki vagyok én, hogy nézek ki! Tudni fogják, hogy rosszat akarok nekik! - feleselt Umbreán, aki minden mondatát úgy kezdte, hogy "de hiszen...".

- Adok neked egy kardfarkú medve jelmezt, na abban nem ismernek fel! - oldotta meg a problémát Kimpszen vezér.

A jelmez nagyon veszélyes volt, mert igen kedvesnek és szeretetteljesnek nézett ki a fejrésze! Umbreán útra kelt, egész útján csak gonosz módon örvendezett. Úgy jutott be a kertbe, hogy mindenki azt hitte, hogy ő egy jószándékú kardfarkú medve.  Meg is sajnálták, amikor beleakadt egy ágtövises bokorba a bundája! Majlorszippantó pásztrik érkeztek a segítségére. Ám amikor Umbreán meglátta a pásztrikat, akik csapatosan röpültek felé, undorral menekülni akart...

A pásztrik ekkor rájöttek, hogy gonosz csellel túl akartak járni az eszükön! Elkapták Umbreánt, és I. Pimola elé vezették.

Pimola először megörült a percegő gyűrűsférgeknek, mert jól tudta azokat hasznosítani tudományos kísérleteiben. A pásztrik elmesélték neki Umbreán gonosz tervét. I. Pimola furcsán méregette Umbreánt.

- Nem szégyelled magad?! Képes voltál álruhában betörni az országunk varázslatos kertjeibe? Valaha ismertem gyermekkoromban egy becsületes öreg pásztrit, akinek nem volt szárnya. Bizony ő sokat dolgozott a csodálatos vadnövénykertjeinkben! Ismerem fiai és unokái neveit! Mondd csak, neked hogy hívták az édesapádat?

- Geveldi Aszteura volt a neve. - felelte halkan Umbreán.

Pimola várakozóan pillantott rá a remegő hangú Umbreánra, majd így szólt:

- Bizony, ő volt az első pásztri, aki kivándorolt Pilóniából! Szegényt sokat csúfolták, mert nem voltak szárnyai...

Umbreán csak állt, ámult-bámult, majd így hebegett:

- De hiszen... akkor én... egy pásztri unokája vagyok...

- Igen! Tehát te magad is az vagy! - felelte szigorúan I. Pimola.

Umbreán csak állt, és hangosan gondolkodott:

- De hiszen ha én gyűlölöm a pásztrikat... akkor... magamat is gyűlölöm!

Nagyon szégyellte magát. Úgy döntött, hogy Pilóniában marad. Ezentúl lelkesen gondozta a vadnövénykerteket, amiknek valaha a nagyapja viselte a gondját.

A pásztrikat és Pilónia többi lakóját is megszerette, ám ehhez még érzésváltoztató tablettát sem kellett bevennie. Úgy érezte, közéjük tartozik. Már nem irigykedett többé rájuk, hogy azok tudnak repülni, ő pedig nem. A pásztrik különleges nápolyisárga műszárnyakat készítettek a számára!

Elhatározta, hogy nem tér vissza többé a Klúz Birodalomba, mert már Pilóniában találta meg a boldogságát.

Küldött egy rövid levelet Kimpszen vezérnek búcsúzóul:

 

Méltóságos Kimpszen Vezér!

 

Pilóniában érzem magam otthon.

Itt vagyok boldog, már nem szeretnék visszamenni a te országodba! Megszerettem a pásztrikat, mert kiderült, hogy én is az vagyok! Azt is megtudtam, hogy nagyapám két nagy vadnövénykertet gondozott itt valaha. Nagyon büszke vagyok rá! Most én is az ő nyomdokain járok! Rájöttem, hogy az utálat és a gyűlölet még a gyűrűsférgeknél is veszélyesebb mérget hordoz magában...

Már nem utálok senkit, tegyél te is így, különben nem lehetsz soha boldog!

 

Tisztelettel: Umbreán

 

Kimpszen vezér elolvasta a levelet, és elgondolkodott azon, amin Umbreán is. Később kibékült a két vezető, I. Pimola chiron és Kimpszen vezér... s a phárkészek és a klúzok tisztelni kezdték egymást!

Rájöttek arra, hogy felesleges utálni azokat, akiket nem ismerünk eléggé, hiszen magunkról sem tudjuk mindig, hogy valójában milyen tulajdonságaink vannak, és kik vagyunk...

 

 

2013. január

Díj:

2013. X. Janikovszky Éva meseíró pályázat - III. helyezett

(Kincskereső 2013. október)

 

[vissza]


FELHÍVÁS

Art Dekor SCSK
Art Dekor SCSK

Art Gallery SCSK
Art Gallery SCSK

E-mail
Kezdőlap Bemutatkozás Versek Mesék Képzőművészet Díjak Képgaléria Linkek