Azért hívták őket pörköltszörnyeknek, mert minden éjjel másmilyen pörköltet ettek. Hétfőn sárkánypörköltet, kedden csigapörköltet, szerdán kagylópörköltet, csütörtökön penészpörköltet, pénteken nyálkapörköltet, szombaton gatyapörköltet, vasárnap pedig viperapörköltet habzsoltak.

Valaha Merakitt és serege legyőzte a kosok királyát. Mivel a pörköltszörnyek még füvet nyírni is lusták voltak, ezért a hadifogoly kosok legelték le azt az udvarban.

Voltak ott fehér-kosok, barack-kosok, sárga-kosok, és narancs-kosok. Egyszarvúak, kétszarvúak, és háromszarvúak is. A kosoknak jó nagy szőrük volt, tele bolhával.

Bent, a tengeri várkastélyban nagy rumli uralkodott! Rendrakás és takarítás helyett bumburnyák hangjukon folyton csak a "Pörköltszörnyek dohogó  dalát" énekelték:

"Mi vagyunk a pörköltszörnyek

 a kosok tőlünk megrémülnek,

arcunk ronda, vörös szőrös,

nedvzöld színű, libabőrös.

Megijed tőlünk minden ember,

ahol van szörny is, ott van tenger!

Mert a vezérünk tengerben lakik,

akit úgy hívnak: Merakitt.

Mi vagyunk a pörköltszörnyek,

a kosok megszoktak minket!

Testünk nagy randa szőrös,

kezünk, fejünk libabőrös.

Nem ijed meg tőlünk ember,

Démonvárat nyel a tenger.

A vezérünk várban lakik,

ő az, az okos Merakitt."

A várkastély szobáiban hatalmas rendetlenség volt. A rumlikupac tetején összegyűrt sárga papírfecnik, zsebkendők és morzsás vagy lekváros szalvéták hevertek. A legsötétebb sarokba voltak bedobálva a mosatlan tányérok, és bögrék... Zoknit sem mostak, mert a szennyes ruhát egyszerűen csak kidobálták az ablakon. Ezek aztán a kosok szarvaira akadtak, és azokon lógtak... A fürdőszobában csak piszkos zuhany, szemetes fürdőkád volt! Nem fürödtek! A démonok egész nap csak heverésztek a fekete paplanjaik alatt. A mosdókagylót is csak arra használták, hogy beledobálják az összes szemetet. A nyáluk a szőnyegre csorgott!

Merakitt volt a legnagyobb, és legszakállasabb, legszőrösebb démon. Kék volt a haja, s lila hajfürtök díszelegtek a frizurájában. Egyszer egy jó nagyot csapott az asztalra, és így üvöltött:

- Most már aztán elég ebből a rendetlenségből! Ideje feleséget hoznom a kastélyba! Elegem van abból, hogy ilyen lusták, és nevelhetetlenek vagytok! Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ilyen koszba és büdösbe hozom a menyasszonyomat? Móresre foglak benneteket tanítani!

Merakitt kiszögezte az alapszabálylistát az ajtóra:

Merakitt este hétkor feküdt le aludni. A pörköltszörnyeknek nem tetszettek az alapszabályok. Nem akartak mosogatni, nem akartak fürödni, és fésülködni sem... Nem volt kedvük kisikálni a kádat, kimosni a ruhákat.

Elhatározták, hogy mikor Merakitt alszik, elmennek az emberekhez!

Mindenki keres magának egy családot... Amikor az emberek alszanak, addig ők nézik majd a tévéjüket, a hangfalakon keresztül zenét hallgatnak, a fürdőkádjukban megfürdenek, és végül a fogkeféjükkel megmossák a fogukat! Így is történt...

Az egyik szörnyet Ulminonnak hívták. Ő is bemászott egy családhoz. Mindenki aludt már. Annyira bátor volt, hogy még a hűtőszekrényből is kiette az ételeket. Mindent betolt a szájába, még a csomagolást is megette. Az összes tusfürdőt a fürdőkádba nyomta, és órákig lubickolt a habokban. Kifröcskölte a vizet, miközben a szakállát szappanozta. Fürdés után talált egy tiszta inget, és egy boxeralsót. Ezeket húzta fel. Otthon a várkastélyban csak ruha nélkül jártak, mert nem találtak már meg semmit. Ulminon a fürdőszobapolcon felfedezett egy parfümös üveget. Letekerte a tetejét, és magára öntötte az egészet. Így lett orgonaillatú...

A pörköltszörnyek reggelre hazamentek. Amikor felébredtek az emberek, keresni kezdték az ennivalójukat, a ruháikat, és nem tudták miért van bekapcsolva a televízió...

Merakitt is felébredt reggel. Megszagolta egyenként a szörnyeit, és megnézte a fogaikat, hogy megmosták-e rendesen? Látta, hogy mindegyiken tiszta ruha van. Csodálkozva nézte, hogy az egyikük bíbor szoknyát, és rózsaszín pólót viselt. Ő a nagy sietségben és kapkodásban egy néni ruháját húzta fel...

Merakitt látta, hogy a várkastélyban továbbra is hatalmas rendetlenség és kosz van. Hamar rájött arra, hogy a pörköltszörnyek az emberekhez mentek el fürödni, fogat mosni, és tiszta ruhát húzni.

Azúrkék lett a feje a méregtől. Így üvöltött:

A pörköltszörnyek rájöttek arra, hogy minden este nem mehetnek el az emberekhez. Teljesítették Merakitt parancsát. Mosogattak, porszívóztak, az ablakról lepucolták a szürke homályosságot, megjavították a csapokat, mostak... S bocsánatot kértek a kosoktól is.

Szép rend és tisztaság lett a kastélyban. Merakitt minden démonnak egy csillogó-villogó tükröt adott, hogy abban nézegessék magukat. Így nem felejtik majd el, hogy ápolniuk kell a külsejüket minden nap.

Másnap megérkezett Pikkelyeske. Összecsapta a tenyerét és így szólt:

Megtartották Pikkelyeske és Merkitt esküvőjét. Merakitt megfésülte kék-lila haját, és elefántcsont-fekete ruhát vett fel. Pikkelyeske halványrózsaszín fátyolban mosolygott.

Az egész hadsereg egy esküvői ünneplőnótát énekelt. Később megették a finom barnamoszattortát. Éjszaka ünnepi szúnyogpörköltet falatoztak.

A vacsora után viszont már mosogatni sem felejtettek el...