Ruff István Zalán:

Aranyhajú Mariska szeretett volna elmenni az erdőbe.

Ment, mendegélt... egyszer csak egy kétfelé ágazó út elé ért. A bal oldali út a barlanghoz vezetett, a jobb oldali Anka-Banka király erdőjébe. Elindult hát jobbra. Hamarosan az erdőhöz ért. Ott megállt és kipihente magát.

Egyszer csak egy hangot hallott és valaki odabújt hozzá! Az Ölelésvadász volt az.

Az Ölelésvadásznak piros cilindere volt, lila kabátban és zöld nadrágban sétált. Aranyhajú Mariska kinyitotta a szemét, hogy vajon ki lehet az? Meglátta az Ölelésvadászt.

Bizony, jókor látta meg, mert arra járt a Maci. Aranyhajhajú Mariska félt a Macitól, de volt nála egy zsák málna, amit az úton gyűjtött össze.

- Tessék Maci, itt van neked ez a finom, illatos málna!

A Maci erre ezt mondta:

- Köszönöm szépen a málnát, ezért most nem foglak bántani! - ezt azért mondta, mert tudta az illemszabályokat.

Majd így folytatta:

- Most mennem kell a Macikisasszonyhoz!

Nemsokára jött a kedves Farkas. Azt kérdezte rekedten:

- Van nálatok egy jó csirkecomb?

Az Ölelésvadász így szólt:

- A cilinderemben van az uzsonnám. Neked adom!

A Farkas erre ezt mondta:

- Köszönöm szépen. Akkor most megyek is haza, Farkas Feleségemnek is viszek belőle.

Ott maradt Aranyhajú Mariska és az Ölelésvadász éhesen.

Hogy jobb kedvük legyen, megkérdezte az Ölelésvadászt a szép Aranyhajú Mariska:

- Hozzád mehetek feleségül? Főznék neked, és nem lennénk többé éhesek!

Az Ölelésvadász így szólt:

- Beleegyezek szívesen! - és újra megölelte Aranyhajú Mariskát.

Örömében a piros cilinderével integetett Anka-Banka király erdőjének állatainak.